David Yengibarian

Diszkográfia

2012 - On Eastern way

 

A játékos pillanat őszintesége

Amerikai hagyománnyal kevert pannon melankólia, mediterrán örömbe oltott mély utópia, merengés a kelet-európai emigránsok tapasztalatán – utazások, melyeket inkább a szükség szült, semmint a szabad akarat. Bizonytalan ideig tartó, nem szűnő (talán tudattalan) keresése mindannak, ami hátra maradt. Az energikus duó utazása a zene lényegileg különböző motívumain keresztül egy olyan játékot jelenít meg, mely a műfajok keveredésének és a lehetségesen túlinak a világába vezet, és amely a konvencionális kőkapuján átlépve a nemzeteken és hagyományokon túlra nyúlik anélkül, hogy tagadná a kifejezésmódok és a kifejezés eszközei közti különbségeket. Kovač és Yengibarian együttműködése jelenti azt a pontot, ahol a dzsessz, a modern kamarazene és a klasszikus zene találkozik a Balkán és Örményország zenéjének művészetével. Mindkét zenész otthonosan improvizál: ez jelenti közös nyelvüket. Spontán zenei megnyilvánulásuk szabadsága az, ami legyőzi a zene, a geopolitika, a hagyomány által állított korlátokat – általa teszik képlékennyé eme határokat, általa kérdőjelezik meg érvényességüket, általa táncolják el és játsszák el változékonyságuk és különbözőségük dinamikáját. A két zenész virtuóz párbeszéde, az általuk teremtett és életben tartott pillanat őszintesége az, amitől ez a zenei projekt mássá, konvencióktól mentessé, innovatívvá válik – és amely még ki nem aknázott lehetőségeket tükröz.

 

Ez a spontán utazás, mely véletlen találkozásként indult, az emlékek utópiájába látogat el, a hátra maradt emlékekébe, és újból élővé teszi azokat a jelen pillanat frissességével, és azzal a gazdagsággal, amelyet az idő adott nekik.

 

 

---

 

2010 - No compromise

A Kiscelli Múzeumban 2008. Augusztus 1-jén készített nagy hangszerelésű koncert felvételen, olyan világszerte ismert zenészekkel dolgozott együtt, akiket kifejezetten ezekre a kompozíciókra álmodott meg.

Botos Józsival 2003-ban, a nyolcadik kerületi Mária utcában találkoztam össze. Ő akkoriban lett a zenekarom tagja, amikor az általam alapított trio kirúgott engem. A próbákon állandóan kávéztak, cigiztek, anekdotáztak, amitől én egyre idegesebb lettem és ez meg is látszott rajtam. Ekkor határoztam el, hogy NINCS KOMPROMISSZUM.

Egri Jancsival ’97-ben találkoztam a tatabányai jazz táborban. Azóta tartottam vele a kapcsolatot. Botos Józsival és Egri Jancsival alapítottam aztán 2003-ban az új triot. Egyszer leültem az Almássy téren egy kocsmába és egy papírra leírtam ezeket a neveket: Karim Weemaels, Matt Darriau, Eddie Neumann, Tom Walsh, Komlan Agbekpenou, Adalberto el Bamba Dominguez.

Akkor álmodtam meg a No Compromise zenekart. Mindannyiukkal más-más alkalommal, földrajzilag különböző helyeken találkoztam és játszottam együtt. Nyilván egyikükkel sem volt egyforma élmény zenélni. Például Komlannal a brüsszeli L’archiduc klubban találkoztam a fellépésem előtt. Húsz perccel később boldogan játszottunk együtt. Eddie Neumann-nal az Orient Express turnén találkoztunk Olaszországban. Nem tudok valamennyiükről olyan történetet mesélni, amiről az olvasó azt mondaná: „Hűű! Ez fantasztikus sztori!”, de mindegyikükkel olyan zenei és emberi élmény volt a találkozás, hogy eldöntöttem: ezeket az embereket összehozom egy közös produkcióra.

Azért a basszus gitárosról még el kell mondani, hogy Kubából jött, szintén Brüsszelben találkoztam vele. Ő csak spanyolul beszélt, én franciául és angolul próbáltam szót érteni vele. De miután elővettük a hangszereket…

 Az albumon hallható kompozíciókat többnyire színházi produkciókban adtam elő. Ezeket később erre a zenekarra hangszereltem át. Ez lett belőle.

 

 

---

 

 

2003 - David Yengibarian és Frank London - Pandoukht

 

 

 

 

 

 

 

2002 - Balázs Elemér Group - Around the world

 

 

 

2001 -  Trio Yengibarian -  Tango Passion